Az elmúlt hetekben olvastam egy cikket Pimasz Úrról azaz alias Papp Gergelyről, hogy nem régen írt egy regényt. Még hozzá nem is akár milyet, hanem abból is a kalandos verziót részesítette előnyben.
Nosza, gondoltam elmegyek és megveszem ezt a könyvet. A könyv címe nemes egyszerűséggel: "Pimasz Úr Párizs ellen". Már a vásárlás se volt egyszerű, mert a könyvesboltban nem találták ezt a könyvet, pedig a raktári jegyzékben szerepelt 1 példány.
Na, akkor keressük meg. Tényleg, nem viccelek. A két eladóval együtt kerestük azt az egy darabot. Kirakat, raktár, kirakat, üzlet, semmi. Aztán egy halk sikoly, és előkerült az általam már jól ismert borító, amin Papp Gergely éppen szürcsölgeti a kávéját. (Fotó: Nánási Pál)
Már a könyv címe is sejtettheti az olvasóval, hogy nem egy szakácskönyv, vagy valami újjabb búlvár könyv a honi piac rengetegében. Valahogy ez más. Nem tudtam megmondani mitől, de más. Ezt valahogy az ember érzi. Én legalábbis egész életemben a megérzéseimre szoktam hallgatni, és lekopogom, ez idáig bejött.
Szóval, otthon leültem a heverőre, és belelapoztam, majd apránként azon vettem észre magam, hogy magával ragad a történet és persze Pimasz Úr szokásos beszédstílusa.
Egyszerűen fantasztikus a story, másfelől betekintést nyerhetünk egy fiatal kamasz fiú külföldi megpróbáltatásaiba, tapasztalataiba. Barátság, szerelem, küzdés, nélkülözés, minden, amivel találkozhat ember fia, pláne ha egy francia egyetemen kezdi meg a külföldi élet első lépéseit.
Az olvasó mind végig követheti hősünk életútját, hiszen minden egyes lakhelyét megnevezi, így téve még izgalmasabbá az amúgy sem szokványos történetet.
Néha együtt nevettem, de néha összeszorult szívvel olvastam a különleges elbeszéléseket.
Francia hon amúgy se egy kutya, még ha ez mind a fővárosban zajlik is. Tele érdekesebbnél érdekesebb figurákkal, remek földrajzi ismeretekkel. Pontos beszámolókkal.
Én szerencsésnek mondhatom magam, mert már volt szerencsém eljutni eme csodálatos városba. Egytől egyig igaz minden, ami lelett írva. Ugyan azok a dolgok zajlanak most is mint majdnem 20 évvel ezelőtt!
Hihetetlen. Bámulatos, felejthetetlen ez az élmény. Mintha visszamennék az időben, és én is a metrón ülnék, nézve a különfélébbnél különfélébb embereket. Számos kultura, számos etnikum.
Ez Párizs varázsa. No meg a lüktetés, mely ebből a könyvből visszaköszön ránk.
Ajánlom mindazoknak ezt a könyvet akik már jártak Párizsban , vagy esetleg el szeretnének jutni oda. Kalandregény+útikalauz+kulisszatitkok egyben.
Úgy érzem az író által megvilágított magyar sajátosságokat jó volna ha észrevennénk, és tanulnánk e könyvön keresztül a tolerancia és elfogadásról. Hiszen a francia nép a hiedelmekkel ellentéttel szemben egy rendkívül barátságos , és szerethető nép. Már csak az Eiffeil torony megépítése miatt is....:)
Utolsó kommentek